Hogyan ismerhetem fel, mit tudok tenni ellene?
A bullying jelensége rendkívül népszerű és sokat vizsgált terület a pszichológián belül. Ennek oka talán a mindenkori aktualitásában rejlik. Azonban a kialakult helyzet elszenvedője és az agresszor közötti kapcsolat működési mechanizmusának feltérképezése elengedhetetlen a probléma kezeléséhez.
Hogyan ismerhetem fel a bullyingot a környezetemben? Milyen kilépési lehetőségekkel bírnak ezek a helyzetek? Lehetséges-e rövid időn belül megszüntetni a fennálló problémát?
Megtörtént eset:
„Holtan találtak meg egy 16 éves fiút, aki hétfőn tűnt el a szabolcsi Vaján. A fiú öngyilkos lett. Az iskolában problémái voltak az osztálytársaival, piszkálták, cikizték, volt olyan kijelentése is, hogy inkább a halál, mint az iskola. – írta hétfőn a fiú anyukája a közösségi médiában. Úgy vélte, ez lehetett fia eltűnése mögött. Utoljára akkor látták otthon, amikor reggel iskolába indult. A buszra már nem szállt fel.”
/2021.09.07. HVG online/
A bullying fogalmára nincs megfelelő magyar kifejezés, megnevezhetjük az alábbi módokon: pszichoterror, csicskáztatás, basáskodás, zaklatás, bántalmazás.
Olweus (1999) definíciója szerint akkor beszélhetünk zaklatásról, ha az agresszív viselkedés, vagy a másik kárára történő sérelem okozása szándékosan történik, ismétlődően, hosszú időn keresztül, és mindez a kapcsolati dinamika tekintetében, egyfajta felborult hatalmi egyensúly mellett valósul meg.
A jelenséggel könnyedén találkozhatunk a minket körülvevő szociális kapcsolatainkban. A hétköznapokban körülöttünk zajló események jól tükrözik, hogy mennyire jelen van akár óvodai, iskolai, munkahelyi, vagy összességében: a közösségi tereinkben.
Megtörtént eset:
„A 14 éves tanulót egy, az évfolyamuknak létrehozott Facebook-csoportban kezdték el zaklatni, ahol egy állatos felnőttfilm részletét küldözgették egymásnak, azt állítva, hogy ő a videón egy állattal együtt szereplő lány. N. a lementett felvételek alapján tett feljelentést a rendőrségen becsületsértés miatt. (…) Az iskola igazgatója szerint a diákok csak heccnek szánták az egészet, és azt mondta, hogy a gyerekek majd bocsánatot kérnek, ez azonban még nem történt meg.”
/2021.12.04. HVG online/
A zaklatás különböző módokon valósulhat meg. Beszélhetünk verbális bullyingról: csúfolás, fenyegetés, zsarolás, stb., fizikai bullyingról: lökdösés, köpködés, bezárás, tulajdon elvétele, megverés, stb., valamint a nem fizikai és nem verbális bullyingról: kinevetés, obszcén tárgyak, képek mutogatása, stb. Emellett a digitális társadalom jellemzőjeként kiemelt gyakorisággal jelent meg az online bullying, mely során a közösségi médiában, vagy egyéb online platformokon zajlik az áldozat megszégyenítése.
Gyakran az áldozatból válik bántalmazó, ezért érdemes megvizsgálnunk a konkrét szituációban, hogy miként zajlott a bántalmazó előélete az eseményt megelőzően.
A bullying első ránézésre egy „kétszemélyes” folyamat, azonban van pár további fontos résztvevő, akik közbeavatkozása nagy hatással lehet a probléma megszüntetésére: a zaklatást végignéző szemlélők. Ők azok a személyek, akik bár aktívan nem vesznek részt a bullying folyamatában, jelenlétükkel validálhatják, vagy éppen ellenkezőleg megakadályozhatják, leállíthatják a bántalmazást. A visszajelzés, ami akár nonverbális úton ezektől a szemtanúktól érkezik (pl. egyetértő hümmögés, bólogatás, vagy megrettenés, az áldozat támogatása), nagy hatással lehetnek az eseményekre. Közöttük ílymódon megkülönböztetünk passzív támogató, aktív védelmező, vagy kívülálló hozzáállást.
A zaklatás folyamata sok esetben nyilvánvaló, több ember előtt zajlik, azonban gyakran előfordul, hogy a résztvevők mikrokörnyezetében történik, és apróbb, nehezen észrevehető jelei vannak. A bántalmazott ezutóbbi esetben tarthat a nyilvános megszégyenítéstől, ezért gyakran letagadja, titkolja a vele történteket.
Mit tehetünk?
Első lépésben szülőként folyamatos figyelemmel kell követni gyermekünket a hétköznapokban. Ha hangulatában hirtelen változást tapasztalunk, a közös, nyílt kommunikáció során kiderülhet a probléma. Intő jel lehet, ha a gyermek nem akar iskolába menni, esetleg fizikai tünetekben is megjelenik a stresszhelyzet okozta változás, például reggelente hányás, rosszullét, vagy kialvatlanság formájában. További jel lehet, ha az iskolai programokból ki szeretne maradni a gyermek, romlik a tanulmányi eredménye, vagy hirtelen, látszólag indokolatlanul megváltozik a viselkedése.
Második lépésként fontos, a pedagógusok, az osztályfőnök és az iskolapszichológus bevonása is, súlyos esetben a területileg illetékes Gyermekvédelmi Központ értesítése.
Emellett kiemelt figyelmet kell fordítani a prevencióra (pl. szakemberek által előadások tartása a témakörben), és a gyermekek, szülők edukálására a bullyingról, és annak következményeiről.
Ha Ön, vagy környezetében élő ismerőse krízishelyzetben van, segítséget kérhet a Magyar Lelki Elsősegély által 0-24 órában működő ingyenesen hívható telefonszámok egyikén: 116-123, 06-80-810-600, vagy forduljon az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen szervezethez: www.ongyilkossagmegelozes.hu
Könyvajánló: Barbara Coloroso – Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak
Felhasznált irodalom:
Buda M. (2015). Az iskolai zaklatás – a kutatások tükrében. Szaktárnet – könyvek 14. Debreceni Egyetemi Kiadó
Kölöknet (2019). Bullying – Az iskolai bántalmazás pszichológiája. Elérhető: https://www.koloknet.hu/iskola-2/az-iskolai-bantalmazas-pszichologiaja/
ILMT – Intézményfejlesztés, Kortárs bántalmazás Elérhető: https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/s/kortarsbantalmazas
2023. 02. 02.
